Courie tengeralattjáró
1914 decemberében a CURIE tengeralattjáró (parancsnoka John Joseph Gabriel O'Byme
sorhajóhadnagy) indult bevetésre. A tengeralattjárót tüzelőanyag-takarékosságból
Máltától a Pelagosa-szigetekig - a JULES FERRY páncélos cirkáló fedezete mellett - a
JULES" MICHELET páncélos cirkáló vontatta. Pelagosától már önerővel haladt tovább, s
december 18-án este, érkezett Póla elé. Itt 19-én reggelig figyelte a hajóforgalmat,
és igyekezett az aknazárakról, valamint a védőművek helyzetéről tájékozódni. Nappal
mélyen a felszín alá húzódott, majd december 20-án hajnalban elindult, hogy behatol-
jon a fő hadikikötőbe és ott minél több csatahajót süllyesszen el. De valami közbe-
jött: elromlott az iránytűje, s ezért rossz irányba, Pólától északra, Rovigno felé
vette útját. Ez az üzemzavar háromórás időveszteséget okozott, így a támadásra legal-
kalmasabb időpontot elmulasztották, s ez a személyzetet nagyon lehangolta. Az akname-
zőn sikerült ügyesen átjutniuk, a drótkötélből font első záron, illetve alatta
18 m-es mélységben 11 óra 32 perckor tört át a CURIE, de a következőn, amelynek pozí-
cióját a parancsnok nem ismerte, fennakadt. A Millenkovich fregattkapitány tervei
szerint épített védőrendszer vasmarokkal ragadta meg a tengeralattjárót. Belekapasz-
kodott minden elálló és kiálló alkatrészbe - ilyenek a parancsnoki torony, a korlát,
a periszkóp, a hajocsavarok, a kormánylapátok stb. -, s 12 óra 30 perckor elkezdődött
a CURIE élethalálharca. O'Byme öt órán keresztül minden lehető módon megpróbalta ki-
szabadítani naszádját (teljes erővel hátra, előre, le és föl) hasztalan. Közben a le-
vegő egyre romlott, s az akkumulátorok is kezdtek kimerülni. A szénmonoxid az alsóbb
részeket már annyira ellepte, hogya CURIE Radium nevű kutyája kiszenvedett. A vergődő
búvárnaszád úgy megdőlt, hogy akkumulátoraiból kifolyt a sav, a keletkezett klórgőz-
ben a legénység fuldoklott. A parancsnoknak be kellett látnia, hogy nincs tovább.
Elhatározta, hogy felemelkedik és megadja magát.   
    Eközben az aknamezők ellenőrzéséről visszatérő 63 T jelű torpedónaszádnak
feltűnt, hogy az egyik barikád nem fekszik rendesen a helyén. A tengerről befutó
SATELLIT torpedóhajó is csatlakozott a torpedónaszádhoz s a barikádnál, a víz alatt
kettős perisZkópot és árbocot láttak. ASATELLIT 16 óra 15-kor leadta a C 08 jelzést,
a tengeralattjáró-vesZély jelét. Közben a 63 T egyik matróza ismét megpillantotta a
periszkópot, s tüzet nyitott rá. Az egész kikötőn úrrá lett az idegesség. Egymás után
röpködtek a különböző parancsok: védőhálókat leereszteni! Védőháló-riadó! A kikötő
személyzetének jó negyed része a parton volt, a tisztek zöme is, hiszen közeledett a
karácsony. Az emberek kapkodtak, a védőhálók fennakadtak, a feszítő- és a tartórudak
sem akartak a helyükre állni... Ellenséges tengeralattjáró abban a kikötőben, amelyben
szinte a teljes cs. és kir. flotta horgonyoz! "Nyílásokat és vízhatlan válaszfalakat,
rekeszeket lezárni! Lőszert a 7 cm-es gyorstüzelőkhöz! Felfegyverzett motorcsónakokat
a vízre!"
    A különböző űrrnéretű gyorstüzelő ágyúk felugattak. Már a Punta Christo erőd
is tüzet nyitott, először vaktában, majd a SATELLIT pontosan megadta a tengeralattjá-
ró pozícióját. A 24-es és 39-es számú torpedónaszád is kifutott, hogy megsermnisítse
az ellenséget. Azt a helyet, ahol a CURIE-t gyanították, jó fél órán át tartották tűz
alatt, amikor két bója vagy valamilyen aknaféle emelkedett fel a víz felszínére.
A lassan beálló szürkületben nem lehetett kivenni a tárgyakat. Volt, aki aknának néz-
te, mások telefonbójának, néhány hajó hevesen lőni kezdte, s az egyik hamarosan el is
süllyedt. Ekkor a támadást irányító Lenoch korvettkapitány motorcsónakon a megmaradt
úszó tárgy közelébe ment, hogy megvizsgálja, nem telefonbója-e, amelyet a tengeralatt-
járó megadásának jeléül bocsátott fel. A fényszórókkal megvilágított úszótesten azon-
ban kábelt nem talált, s így a tengeralattjáróval nem tudta felvenni a kapcsolatot.
Emellett az úszótesten látható fémgombok olyanok voltak, mint az aknák érintőszarvai,
ezért a közeléből eltávozva, parancsot adott az úszó test további lövésére.
    17 órakor az egyik motorcsónakról észrevették, hogya tengeralattjáró felemel-
kedik. Erre minden géppuska és löveg a tengeralattjáróra összpontosította tüzét, attól
tartva, hogy az - személyzetének feláldozásával is - támadásra indul és a csatahajókat
megtorpedózza. Ezt a lehetőséget nem lehetett kizárni.
    Amikor a tengeralattjáró annyira kiemelkedett a vízből, hogy fedélzeti nyílá-
sát ki lehetett nyitni, azon egy tengerész ugrott ki és zöld lámpát lóbált. Őt a töb-
biek követték.
    Tüzet szüntess! - harsogott akkor Lenoch korvettkapitány hangszórója. Először
a motorcsónak, aztán a tenderek (segédhajók) géppuskái és gyorstüzelői hallgattak el.
A Punta Christo erőd még egy utolsó lövést küldött a CURIE felé, amely pontosan a pa-
rancsnoki torony mögött csapódott be, s a tengeralattjáró másodperceken belül elme-
rült.
    Az órák 17 óra 10 percet mutattak. A francia tengerészek ekkor már a vízben
úsztak, vagy a barikád tetején, illetve a móló kövein kapaszkodtak. A motorcsónakok
tüstént elkezdték a mentést. A sötétben nem volt könnyű megtalálni a franciákat, bár
azok mindenhonnan segítségért kiáltoztak. A SANKT GEORG páncélos cirkáló, a RADETZKY,
az ÁRPÁD és a VIRIBUS UNITIS csatahajók mentőcsónakjai és motoros bárkái 23 tenge-
részt épségben vettek fedélzeteikre. Négyet könynyebb vagy súlyosabb sebesüléssel e-
meltek be csónakjaikba, köztük a parancsnokot is. A sebesülteket este bevitték a ten-
gerészkórházba, ahol Lebon kormányos éjjel belehalt sebesüléseibe. A kimentettek kö-
zül a másodtiszt, Pierre Paul Chailley hiányzott. Őt 1915. február 1-jén, amikor a
CURIE-t a felszínre hozták, a torony mögött találták meg...
    A súlyosan sebesült O'Byrne sorhajÓhadnagyot december végén megoperálták, a-
zonban műtét közben megfázott és tüdőgyulladást kapott. Felépüléséig Grazba vitték,
ahol tiszti különszobában helyezték el, sétálhatott a kertben franciául beszélő ápo-
lónőt kapott, s a grazi arisztokrácia körülrajongta. A francia Vöröskereszt 1915 má-
jusában, amerikai közvetítéssel megszervezte hogy O'Byme-t felesége meglátogathassa.
Hamarosan azt is engedélyezték, hogy a háború végéig vele maradjon. Mivel a grazi ég-
hajlati viszonyok O'Byrne egészségének nem kedveztek, a cs. és kir. haditengerészet
elintézte, hogy a Duna menti Kremsbe költözzenek, ahol kétszobás lakást bérelt szá-
mukra. 1916 novemberében azután egy cs. és kir. tisztért kicserélték. Egészségi ál-
lapota azonban tovább romlott s a CURIE parancsnoka 1917. március 20-án Montavit-Bres-
soy-ban meghalt.
    A francia haditengerészet a háború után O'Byrne-ről és Cháilley-ről is egy
egy tengeralattjárót nevezett el.
    A cs. és kir. haditengerészet parancsnokságának döntése alapján a kiemelt és
rendbe hozott CURIE 1915. február 7-én a 14-es számot kapta. Otto Zeidler sorhajóhad-
nagy parancsnoksága alatt június l-jén helyezték szolgálatba.